Zeppelin - MONOTIMER

Egyik barátom, aki egyébként autóversenyző, megszállott old timer rajongó.

2021. február 12., Olvasási idő 4 perc
#zeppelin

Egyik barátom, aki egyébként autóversenyző, megszállott old timer rajongó. Ennek a két eltérő világnak az összekapcsolását az autók szeretetének gondoltam, de egy kellemes esti borozgatásnál előkerült a téma. A száguldás, mondta, maga az adrenalin, a modern technika, ügyesség, koncentráció. Vannak persze old timer versenyek, ahol az autók átlagsebessége a napi szakaszokon sehol sem haladhatja meg az 50 km/h-t éspl. a túra kategóriában csak mechanikus időmérő eszközök használhatók. De az más.
A csoda, amikor csak úgy, beülünk egy 20-as, 30-as években gyártott autócsodába. Akkor valami más a fontos. Nem a cél elérése, hanem maga az utazás. Nem az idő mennyisége, hanem a minősége. Egy életérzés. Elegancia, szépség, némi dekadencia és szól a jazz. Halkan koccannak pezsgőspoharaink Nagy Gatsby partyján, testes spanyol vörös bort iszogatunk Dalival és Garcia Lorcaval, megmásszuk a Mount Everestet egy brit expedícióval (csak megjegyzem, ne menjünk végig velük, mert sajnos egyikük sem tért vissza). Számít ilyenkor az idő? Kit érdekelnek a percek és a másodpercek? Idézzük fel azt a kort, ahol az utazás módja került előtérbe az idővel szemben, akár egy különleges óra segítségével. Szálljunk fel a Zeppelin fedélzetére és élvezzük a nyugalmat és a luxust egy MONOTIMERrel, ami egy nagy, vékony óramutató segítségével éri el a tárcsa jelöléseit, amely mutatja a pontos időt.
Vajon hányan vagyunk képesek átadni magunkat ennek? Rohan az élet, a percmutatók őrült gyorsasággalforognak és azt vesszük észre, hogy már mi is az „old timer” kategóriába tartozunk és sajnos nem a különleges karosszériánk miatt.
Őszintén, kicsit irigylem a barátomat. Azt hiszem megtalálta az egyensúlyt a klasszikus szépség és a modern elegancia között. Kívánom Önöknek is. Nem ördögtől való. Krúdy Gyula, aki az élet minőségi részének vitathatatlan élvezője volt, mondta:” Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.”